szerda, február 24, 2010

Öngyilkosság- nem megy

Hiába próbáltam ma rávenni magam, hogy vágjam fel az ereimet, vagy a hajszárítót dobjam be a fürdőkádba, esetleg ugorjak le az erkélyről.
Nem megy.
Képtelen vagyok rá. Ez persze nem meglepetés. Amikor megtudtam, hogy mi a helyzet velem, akkor is sokat gondolkodtam az öngyilkosságon, é végülis másfél év után jutottam arra a következtetésre, hogy ez esélytelen, és feladtam. Levontam a következtetést. Nem tudok öngyilkos lenni.
És most újra ugyanott vagyok... Ugyanott, ahol ezelőtt 4,5 éve, amikor megkaptam a leletet, az öngyilkosságról álmodozva, vágyakozva arra, hogy holnap ne kelljek fel.
Hogy is jutottam ide? időben visszafelé véve az ide vezető eseményeket.
Ma reggel egyértelművé vált, ami tegnap este már valószínű volt, hogy majdnem ugyanott, ahol az előző aftám 1 hete elmúlt egy új nagy afta jelentekezett. Erre semmilyen orvosság nincs. újabb 3-4 hét szenvedés. MEGŐRÜLÖK. ebbe egyszerűen beleőrülök. Teljesen tehetetlen vagyok. erre semmi ellenszer nincs. Úgyhogy az egyetlen kiút az öngyilkosság lenne.
Azért talán önmagában az aftám nem vezetne ide, előtte sok minden történt. Először is az előző aftám, éppencsak elmúlt, összesen 1 hétig voltam igazán jól. Előtte pedig annyi bajom volt, amit nem lehet felsorolni. többször volt hasmenésem az elmúlt évben, vakbélgyulladás, és más finomságok. gyakorlatilag 1 éve folyamatosan van valami bajom.
NEM BÍROM TOVÁBB
Ráadásul a leleteim is rémesek. 11%-on állok, ami katasztrófálisan szar. De a bajaimra nem lenne gyógyír a gyógyszer sem sajnos. Ma megvilágosodtam, eddig úgy gondoltam fogok szedni gyógyszert, de ma egyértelművé vált, hogy NEM. Nem kell gyógyszer. Halál kell. minél gyorsabban. A gyógyszer nemhogy megoldaná a fennálló problémáimat- pl. afta, aminek állitolag semmi koze a HIV-hez- hanem még tovább nehezítené az állapotomat a különböző mellékhatások miatt. Ráadásul ha a gyógyszer nem működne akkor teljesen kész lennék. Akkor még gondolati síkon is megszűnik minden esély a továbbélésre. Nem kell gyógyszer. Nem kell semmi. várom a halált. GYERE.

20 Comments:

Anonymous Névtelen said...

Örülök, hogy írtál.Már azthittem, hogy nem fogsz többet... pont a napokban gondolkoztam, hogy mi lenne, ha velem is ez történt volna. Hát mikor megtudnám, sírógörcsöm lenne, aztán én is egyből öngyilkos akarnék lenni... teljesen megértem ezt az érzést :S a többi ember él, én meg nekem már nincs annyi az életemből, megváltozik minden.. addig nem jutottam el, hogy pozitívan lássam a dolgokat. De ha nem a te szemszögedből nézem, akkor én is csak azt tudom mondani, hogy küzdj, mert még kitudja akkor mennyi évvel többet élhetsz akkor. És igaz, élőben nem ismerlek... de nekem hiányoznál. Szóval.. ne add fel sose =)

11:37 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Soha ne add fel... Az előző kommentelőhöz hasonlóan nekem is hiányoznál. Nagyon várom, hogy írj, és félek, hogy nem fogsz. Sok kitartást! Röhögj az élet arcába, és próbálj meg csak azért is élvezni néhány pillanatot. Persze így könnyen beszélek egészségesen. Én nem bírnám, szóval elképesztő, hogy eddig kibírtad. De komolyan! Sokkal több van benned, mint hinnéd. :)

10:55 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Én megmondom az őszintét nekem is szar az életem :S csóróvagyok....az apám szarik rám...és csak 1 anyám van aki álandóan aggódik értem és beteges....de szerintem érdemes élni és élni próbálni kell....szerintem ne addfel igaz h még csak 15-éves vagyok de hajrá és próbáld meg az életet :)

3:42 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Ne add meg magad. Ne add fel. Igaz semmi más jutalmad nincs, csak hogy kicselezed a halált, szembeszállsz a sorssal. Sokan hamarabb fognak meghalni, mint te, pedig ma még nem is gondolnak semmi rosszra. Te sejted a sorsodat. Ennyi.
Ne hagyd magad.

8:59 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Egy nagy rakás szar az élet Én helyedbe már leúgrottam volna a 10. ről

10:55 de.

 
Anonymous Névtelen said...

A durva az egészben hogy nekem múlthét kedden derült ki.Épp a László kórházban fekszem várom az első eredményeket. Pont rá találtam a blogodra...
Véletlen vagy sem...
Nem tudják meddig vagyok bent...
Folyamatosan sírok és próbálom feldolgozni...
Üdv: egy friss-hús

ui:remélem majd én is erős leszek!

11:25 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Szia! most bukkantam rá a blogodra hat nem irigyellek!!!! Nekem 2 éve vannak elég komoly hasi fájdalmaim, kòrhàzRòl korhazra jarkaltam vele mindig azt hittek h vakbelgyulladasom van de hála nem és remélem nem is lesz!!! Majd voltam gyomor es vastagbel tukrozesen! Most ott tartok h pszhiologushoz jarok es antidepreszanst szedek ami nem hasznal mindennapos fajdalmaim es rosszulleteim vannak nem szűnő hasfajasom es a leleteim negativak! nekem is eszembe jitott h megoljem magam mert mar nem birom elviseni a szenvedest! de nem tudom megtenni! 22 evesen itt vok es az életkedvem egyenlő a semmivel regen egy eletvidam csajszi voltam aki ide oda ment........ Ezt azert irtam le neked h ne add fel bar tudom h nem konnyü!!!!!

2:44 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Remélem nem csináltál ordenáré baromságot, és látok még tőled valami irományt...

9:48 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Remélem már kinyírtad magad.

4:26 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Kérlek írj

9:53 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Az élet szép. Néha szívunk, na és? Tovább kell menni. Ja én könnyen beszélek, hetero vagyok és sose voltam felelőtlen. A Karolinárais csak azért jutottam el pár éve, mert megcsaltak. Minek öngyilkosnak lenni? Az AIDS tulképpen az, nem?

11:48 du.

 
Blogger Unknown said...

Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

11:52 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Miért vagy elkeseredve?

12:00 de.

 
Anonymous Névtelen said...

Névtelen névtelennek miért vagy elkeseredve? neked mi abajod?

12:01 de.

 
Anonymous Névtelen said...

22évesen tök fiatal vagy ...Te is Hiv-es vagy?

12:01 de.

 
Anonymous Az Én said...

ehh

4:56 du.

 
Anonymous Az Én said...

Szia nem tudom meg van e még mind két füled , de ha gondolod és van erőd rá pötyögj már nekem valamit ...Szeretnék kérdezni egy hatalmasan nagyot!

5:14 du.

 
Anonymous Az Én said...

Látom nem válik valóra az álmom ... : (

9:51 de.

 
Blogger Kiss-Samu Krisztina said...

Kérlek szépen adj magadról életjelet. Mert bár nem ismerlek személyesen, de aggódom érted én is.

5:43 du.

 
Anonymous Believe said...

Könyörgöm, ne tegyél kárt magadban! Nem ismerlek, de ha történne veled valami, az azt hiszem engem is traumaként érne. Nem igazán bírnám elviselni, hogy tehettem volna valamit, de nem tettem. Nem igazán vagyok hívő, de az egyetlen, amit a háttérből tehettem, hogy imádkoztam érted. Kérlek ne add fel. Amíg lehet próbálj ki új dolgokat, és próbáld kiélvezni az életet annyira, amennyire lehet. Igazából szerintem te többet olvashattál erről, de azért leírom, hátha mégsem. Ha nem hiszel magadban, valószínűbb lesz, hogy semmi sem fog javulni. Minél jobban magadba fordulsz annál szarabb lesz az élet, és annál kevésbé fogod észrevenni a jót. Ha hiszel abban, hogy meggyógyulsz, vagy ha nem is hiszel, de azt mondogatod magadnak, sokkal nagyobb az esélye, hogy meg is fogsz. És ez nem csak a Bibliában van megírva. Bizonyítva is van. Tele vannak vele a pszichológiai könyvek is.
Egyébként ez nem túl vidító, de elvileg az emberek, akik öngyilosok akartak lenni, és valahogy elvétették, mind megbánták a hlál előtti pillanatban, és azt kívánták, bárcsak ne tették volna meg. (Persze azokról beszélek, akik szerencséből nem haltak meg, nem azokról, akik nem bírták megtenni, őket én inkább erősnek hívom, mintsem gyengének (: )
Kérlek, bízz magadban, és maradj erős!

10:10 du.

 

Megjegyzés küldése

<< Home